Túra, Kolozsvár, húsvét, terápia+kutyás edzés

Mindig minden nagyobb kutyás kiruccanásunk után elhatározom, hogy írok élménybeszámolót, de általában elmarad…

Túra

Tavasz elején voltunk egy hosszú túrán (ha jól emlékszem fél12től fél8ig tartott). Rengeteget gyalogoltunk, eddig azt hittem nem szeretek túrázni, de rájöttem, hogy hogyha jó a társaság akkor nem is olyan rossz az. :)

Márli hősiesen bírta a megpróbáltatásokat. Az a szerencse, hogy mindenki szereti őt körülöttem, így ahova megyek általában jöhet ő is.

A túra kezdetén még vidáman szaladgált, kb 2x annyit ment mint mi az első vízesésig, de aztán amikor visszafordultunk… katasztrófa… annyira fáradt volt, hogy ha elékerült egy ág amit át kellett volna ugrani, megállt és nem csinált semmit. Mondjuk, akkorra már nekem is ki voltak készülve a talpaim. A visszaút nagy részét pórázon tette meg, mert nem akartam hogy elbarangoljon mellőlem, mert dörgött, és volt amikor jégeső is esett.

Nagyon bátor amúgy és kreatív. :) A második vízesésnél mászkáltunk fel a sziklákon, és bár néha segíteni kellett neki, egyszer nem tudott odajönni ahol én voltam, mert én kapaszkodva mentem fel. S mit látok egy kis idő múlva? :) Jön a másik oldalon ahol mi voltunk. Annyira büszke voltam ráááááááááááá…

Csodálatos élményekkel gazdagodtunk.

Kincses város

Péntektől hétfőig Bováéknál jártunk. Nem is tudom mit kellene említsek :) Annyi minden történt velünk.

Márli úr végre vadászhatott csirkével. Persze volt egy kis gond az elején a hullánkkal, de az orra csipeszt téve ki lehetett bírni. (csak csipeszünk épp nem volt) Az elején abszolút nem akarta visszahozni. Csodálkoztam, mert ő egy nagyon apportos kutya, mindent visszahoz, papucstól kezdve plüssön keresztül kabátig mindent. Volt, hogy odament, megpróbálta felvenni, s abbahagyta és belehempergett olyan “szeretlek tyúúúúúúúúúúúúúúk” arckifejezéssel.

De lassan kezdett belejönni az apportozásba, és szépen visszahozta a csirkét. :) Két és fél kiló biztos volt, ha nem több, nagyon nehéz volt. Eddig mindig csak 3OO-5OO grammos dummykat dobáltam neki, szóval nagyon büszke vagyok rá. (azt hiszem ez a második alkalom, hogy írom ebben a bejegyzésben)

Az elején amikor kiértünk városon kívül teljesen el volt szállva, kereste a nagy semmit a bokorban. Hiába hívtam folyton ott körözött és fontoskodott. Születtek ebből vicces pillanatok. :) Kicsit elvan magával néha, imád élni, mindig talál valamit aminek örülhet. Ja és mindig mosolyog… :)

Másik nap elmentünk biciklizni. Hála a kolozsvári zöldeknek, a város több pontján ingyen lehet biciklit bérelni. Nekünk ez kapóra is jött, mert ahol mi sétáltunk velük pont ott van egy bicikliút.

Még soha nem bicikliztem vele. Pórázzal nem merném kipróbálni, mert valósznűleg felborítana. :P Elég ügyeske volt, de mindig vesztett el szem elől, nem tudta könnyen megszokni hogy én is tudok olyan sebességgel menni mint ő. De ha fel van pörögve még mindig nem tudok olyan gyorsan biciklizni mint ahogy ő futni…

Márli szeleburdiságának köszönhetően egyszer elütötték. Biciklivel. Annyira rosszul esett neki, hogy a következő 5 biciklist mind megugatta. :D Szerencsére baja nem lett, és legalább már jobban figyelt arra, hogy mi megy körülötte. Szerintem úgy érzi hogy az övé az egész világ olyankor. :) Rózsaszín felhők szindróma.

Azt ne is említsem, hogy mennyire odavan Vandáért. Nagyon szereti, folyton udvarol. Persze voltak durvább próbálkozásai is, amit ha észreveszek próbálok megakadályozni, na meg Vanda sem az a fajta lánykutya, hogy könnyen adja magát. :P Harapja a lábát, nyálas a füle, bújik alá, ilyenek. :) Soha nem száll le róla.

Szeretek ott lenni, mert Márli nagyon sok kutyával találkozik, és neki csak ez hiányzik. Minden probléma kettőnk között innen indul, hogy nem játszhat annyit amennyit akar kutyákkal. De amikor csak lehetőségem van elviszem kutyák közé, sajnos amikor még kiskutya volt nem tudtam, hogy mit fontosabb, mit kell először tanítani így az alapvető dolgok kimaradtak. Lassan, de biztosan pótoljuk őket.

Szép három nap volt, köszönök mindent itt is Bovának. :)

A hazautazással akadtak problémák. Hihetetlen, hogy mennyire nem fejlődnek az emberek ilyen szempontból… Felszálltunk a buszra minden probléma nélkül Kolozsváron, a sofőrnek semmi baja nem volt a kutyával. Kb. 1 óra utazás után lerobbant a busz… Amikor kiszálltunk megismerkedtem egy magyar nővel, odavolt Márliért. :) Visszaültünk a buszra, és elindultunk vissza Kolozsvárra. Nagyon lassú tempóval. Nem is tudom elmondani mit éreztem… :P Végül nem értünk Kolozsvárig, jött egy másik busz amire fel kellett szállni. Odamentem a csomagommal az új sofőrhöz, és megijedt, hogy ott a kutya… Olyan furán nézett rám. Mentünk, hogy szálljunk fel a buszra, és a sofőr ránkszólt, hogy legyünk szívesek és ne szálljunk fel. :O Gondolom mivan???, megvettem a jegyet, fel fogok szállni. És elkezdett fenyegetőzni, hogy ha mégegyszer ez előfordul… És, hogy nem szégyellem magam az utasok előtt? Mondtam neki, hogy hát nem hagyhat itt, haza kell menjek. És felszálltunk, de még akkor is motyogott. Nem hagyhat ott két város között, úgy, hogy kifizettem a jegyet és semmi rosszat nem csinált a kutyám… Szerintem estére búcsút mondhatott volna a munkahelyének ha ilyet tett volna. Másfél óra helyett hármat utaztunk, de túléltük.

Húsvét

Márlinak a húsvét arról szólt, hogy minden nap injekciót kapott. Első nap, ahogy hazaértünk Kolozsvárról, elkezdett köhögni. Megmértem a lázát, de az tökéletes volt. Második nap nem nagyon köhögött, harmadik nap viszont nagyon, úgyhogy irány a doki. Gyulladáscsökkentőt kapott, visszamentünk másik nap is, de akkor már nem akart bejönni a rendelőbe. Újra csak gyulladáscsökkentőt kapott, de nem használt. A következő napokon már antibiotikumot kapott, ami használt… Nem lehet tudni, hogy mi volt a gond, hogy hideg vizet ivott, vagy az hogy elkapott egy vírust… Én már az elején a kennelköhögésre gyanakodtam, mivel a sok kutyával érintkezés után simán elkaphatta. De már jól van.

           Terápia, kutyás edzés

Tegnap kedvenc kiképzőm kutyasulijában jártunk. Vele voltunk már egyszer terápiázni, most is az első program az volt/lett volna ha nem késsük le felét. Márli az elején nagyon pörgött mert még volt 3 kutya, úgyhogy kevés dolgot tudtunk vele kezdeni. Még mindig nem tudom, hogy szeretném-e folytatni ezt, mert nem volt még annyi ilyen élményünk, hogy el tudjam dönteni, hogy teher-e a kutyának, vagy ha nem is szereti, de nem fárasztják nagyon le… stb.

A kutyás edzés elég jól ment, de megtudtam, hogy elég kevés negatív inger éri tőlem a kutyát. Sőt, általában mindig pozitív és még mindig ezért nem én vagyok a falkavezér. Pedig én azt hittem… De vannak nyilvánvaló dolgok, amikből észre lehet venni… Plusz, nagyon sokat simogatom, egyfolytában ott a kezem a fején, talán ez is gond, mert túl sok figyelmet kap…

Annyira szeretnék már videókat készíteni, de az új masinám akkora felbontásban videóz, hogy a számítógépem egyszerűen nem tudja feldolgozni. :O Nem tudom mikor lesz új videó, pedig lenne mit bemutatni. :)

Most csak ennyi… De majd megint jövünk.